2.6.  A metafizikai tudás megszerzésének forrásaival kapcsolatos problémák

 

Tegyük fel, hogy bármi okból történt, de elhatározzuk, hogy utánajárunk a metafizikai rejtélyeknek, válaszokat keresünk kérdéseinkre. De kinek tegyük fel a kérdéseinket?  Ha az igazságkereső útjára lépsz, egy dologban biztos lehetsz:  a válaszokat nem várhatod a tudományoktól és nem várhatod a vallási tanításoktól sem (semelyiktől) Mindkettő korlátozza a spirituális megismerést. A tudomány amiatt korlátoz, mert kirekeszti a spirituális/metafizikai megközelítést (forrásokat, módszert) illetve a fizikain túli valóságtartományokat vizsgálódási köréből.  A tudomány kérdésfeltevése már önmagában is materialista, a szónak mindkét értelmében: egyrészt abban az értelemben, hogy a fizikain túli valóságokat és a fizikai test nélküli életet és tudatot nem ismeri el létezőnek, másrészt abban az értelemben is, hogy csak a – végső soron pénzben kifejezhető -haszonnal kecsegtető témákkal foglalkozik. A vallási tanítások tartalmazhatnak spirituális igazságokat, de mégsem alkalmasak arra, hogy folytonosan változó kérdéseinkre statikus forrásokból szűrjük le a válaszokat. A vallási tanítások egyszerűen nem ezt a célt szolgálják.

 

A metafizikai tárgyú írások tanulmányozása során tehát egyformán zsákutcába kerülünk akkor is,  ha szó szerint próbáljuk értelmezni azokat, de akkor is, ha eleve mesének, mítosznak, hiedelemnek gondoljuk őket, mert az emberi elme spekulációinak tűnnek. Ha egy művet a valóságtól nagyon elrugaszkodottnak érzünk, akkor átsiklunk olyan értékes adalékokon, amelyek fényt vethetnek az ókori bölcsesség rejtett valóságtartalmára. Például az özönvizet ma is ugyanúgy értelmezzük, mint amit a szó jelent: mindent elöntő áradatnak. De az égi járművekre használt különféle kifejezések értelmezésénél már csak kevés embernek jut eszébe, hogy azok is valóságosak lehetnek, mégpedig űrhajók, a mítikus istenségek pedig esetleg más dimenzióból vagy más világokból jött látogatók! Csak az atomrobbantás hatásait ismerő embernek jut eszébe, hogy az ősi indiai írások pusztító égi tüzét valamiféle nukleáris robbantásként értelmezze, pedig erről van szó.  Metafizikai tudás nélkül az ősi írások tanulmányozója nem tudhatja biztosan, mi az, amit szó szerint kell érteni, mi az, amit valami egészen más értelmet takaró szimbólumnak kell értelmezni, amely mögött igen mély tudás húzódhat meg. 

 

A fentieken kívül más körülmények is akadályozzák, hogy a metafizikai tárgyú írásokból kihámozzuk azok mondanivalóját és igazságmagvait. Fontos figyelembe venni az eredeti írásra vagy tanításokra rárakódott későbbi szándékos torzításokat, változtatásokat. Tekintettel arra, hogy a régi időkben a népesség túlnyomó többsége írástudatlan volt, a szövegek gondozása, másolása, fordítása, értelmezése egy szűk csoport privilégiuma volt. A vallások kérdéseivel külön foglalkozunk majd, most ebből a témakörből csak annyi tartozik ide, hogy a régi, ősi tudást tartalmazó szövegek közül azokat, amelyeket vallási szövegekként használtak fel későbbi korokban, valamennyit folyamatosan és többszörösen alakítgatta a papság aszerint, hogy mikor mire volt szükség az emberek irányításához és ellenőrzéséhez. Nem beszélve arról a későbbiekben bővebb kifejtésre kerülő és nagyon kevéssé ismert körülményről, hogy a különböző civilizációk, korok vallások papsága mögött mindig is ott voltak a különböző nemes és nemtelen céloktól vezérelt láthatatlan erők A történelmi korokból származó vallási könyvek célja nem az emberek spirituális felvilágosítása volt és ma sem az. A vallási tanítások célja egészen más: az embereket rábírni, hogy az őket ellenőrző és irányítani kívánó entitásokat istennek tekintsék, életük során az istennek  vagy isteneknek kikiáltott entitásoknak tetsző erkölcsi, életmódbeli, politikai magatartásszabályokat kövessék. A vallásalapító szent írásokat nem igazán érdemes forrásmunkaként használni a spirituális igazságkeresőnek. Nem arról van szó, hogy a vallási tanítások értéktelenek vagy teljességgel hamisak lennének, csupán arról, hogy a vallási írásoknak nem az a rendeltetése, hogy a XXI. század modern embere számára a világ működésének titkait feltárják. Vallási könyvekből kutatni a metafizikai igazságokat olyan, mintha az ember egy gyógyszer valóságos tulajdonságairól a gyógyszerhez mellékelt, betegek számára készített tájékoztatóból próbálná megismerni a gyógyszer hatásmechanizmusát, vagy egy műszaki cikk működési módjáról a reklámból akarna valós és részletes képet kapni.

 

A régi egyiptomi, sumér és a keleti írások és a különböző természeti népek ősi mítoszai rengeteg értékes utalást tartalmaznak a metafizikai világokról, az emberiség vagy az adott nép, törzs, nemzet eredetéről, régmúlt történetéről,  ősi, titkos mágikus tudásról, megannyi olyan dologról, amely a mai ezoterikus praktikákban és metafizikai elméleti iskolákban, irányzatokban legalábbis töredékesen valamilyen formában fel-felbukkan. A spirituális igazságok kutatói szinte valamennyien belesétálnak abba a csapdába, hogy a régi, eredeti  vallási és misztikus írások egyikével-másikával, vagy a hozzájuk hasonló származékos művekkel próbálkoznak. De honnan vegye az ember a kulcsot az ilyen írások megértéséhez? Legtöbbször nem létezik ilyen kulcs, az embernek bele kell törődnie, hogy a misztikus szövegeket nem érti meg, ha pedig egy szakember (kutató)  magyarázatát hívja segítségül, akkor talán ez megkönnyíti a dolgunkat, de feltételeznünk kell, hogy  a magyarázat nagy valószínűség szerint erősen torzítja az eredeti szöveg mögöttes mondanivalóját. Mielőtt elmerülnénk valamely misztikus írás megfejtésében, érdemes kielemezni, hogy mi az oka az értelmezési nehézségeknek.  Az ok sokféle lehet és annak eldöntése szempontjából, hogy foglalkozzunk-e egy adott forrással, tanítással, szerzővel, revelációval stb, nem mindegy, hogy mi az az ok, ami nehezíti egy írás megértését vagy befogadását.  Lehetséges, hogy a szerző túl sok szimbólumot használ és ezeket nem értjük, lehet, hogy hiányoznak a definíciók és bizonyos fogalmakat más értelmezésben használnak, mint amit mi ismerünk. Lehet, hogy a szöveg tudálékos és semmitmondó,  lehet, hogy az eredeti szöveg van eltorzítva vagy rossz a fordítás vagy a fordító félreértett bizonyos kulcsszavakat az eredeti nyelvben. Nagyon fontos, hogy mindent csak az adott rendszerben értelmezzünk. Ha az olvasmányunk régi időkből származik, tudnunk kell, hogy ezek helyes értelmezéséhez nagyon nagy tudás, szakismeret, intuíció és gondolati rugalmasság szükséges. Minden dolognak, amit  fontosnak vagy érdekesnek tartunk, érdemes több forrásból utána nézni. Kalandozásokat tehetünk a teozófiai szerzőknél, a keleti filozófiáknál, próbálkozhatunk a tibeti, indiai és egyéb buddhista tanításokkal, a különböző jóga tanításokkal és sok egyébbel. Ezek a tanítások azonban eredeti formájukban teljességgel érthetetlenek és ugyanúgy, mint mondjuk a Biblia esetében, csak morzsányi igazságokat vagyunk képesek kivonni belőlük, amelyek azután elménkben olyan zűrzavart teremtenek, ami egy szétszórt puzzlehoz hasonlatos.

 

Akár eredeti szövegeket próbál az igazságkereső tanulmányozni, akár ezeket ismertető és értelmező modern kori szerzők műveiből próbálja ezeket megérteni, az eredmény nem lesz arányban az erőfeszítéssel, a befektetett idővel és szellemi munkával. (kivéve, ha célunk egy célirányos, profi kutatás elvégzése). Ha nem az eredeti műveket olvassuk, hanem erre hivatott tudósok, kutatók értelmezése, magyarázata alapján ismerkedünk meg e művekkel, akkor ki vagyunk téve annak is,  hogy ezekben sok a tévedés, félreértés és torzítás, bár az még mindig jóval kevesebb, mint abban, ahogyan mi, laikusok értelmeznénk ezeket az igen rejtélyes és misztikus, szimbólumokkal teletűzdelt írásokat, és az sem utolsó előny, hogy már előemésztett formában vesszük magunkhoz e nehéz szellemi táplálékot. Jómagam utólag azt mondhatom, hogy ezek a kalandozások ha nem is teljesen hiábavaló, de nélkülözhető forrásoknak bizonyultak a számomra.

 

Marad még három lehetőség: a spirituális beállítottságú emberek könyvei, anyagai,  a magas  szintű szellemformában lévő entitásoktól származó, médiumok által közvetített anyagok, és végül a saját tudatunk felső rétegeiből lehívott információ.  

 

A könyvekkel két probléma van: az egyik a hozzáférhetőség. Ha az igazságkereső olvas angolul (főként), akkor az Interneten  óriási választékból rendelhet könyvet,  de a könyvek drágák és csak ha az ember a kezében forgathatja,  akkor derül ki, hogy elolvasásra érdemes könyvet vásárolt -e drága pénzen és igen drága postai költségen. A másik probléma a könyvekkel, hogy egy-egy témába részletesen belemennek a szerzők, de a részletekből nem áll össze olyan kép, amely ellentmondásmentesen lefedne több, feltételezhetően egymással összefüggő jelenséget.  Így aztán könyvek százait rendelheti meg és tanulmányozhatja, mégsem biztos, hogy a kívánt mértékben halad, azaz sikerül kielégíteni spirituális tudásvágyát. Sokkal jobb megoldás az interneten való keresgélés  és weblap olvasás. Az ember  azonnal utánanézhet egy-egy kérdésnek vagy kételyének, ellenőrizheti az információkat, utánanézhet egy-egy információ történetének, rámehet fórumokra, hogy a tényállítások igazságáról meggyőződjön. Az interneten célirányosan kereshetünk médiumok által közreadott- szellemlényektől, entitásoktól, földön kívüliektől származó- információkat. Természetesen mindenki a saját környezetét, világát ismeri a legjobban, ezért metafizikai témákban legjobb metafizikai entitásoktól tájékozódni. Ennek azonban előnyei mellett- sajátos problémái vannak.

 

A spirituális tudás gyarapítása fokozatos folyamat, és nem azonos azzal a misztikus élménnyel, amit a keleti filozófiák megvilágosodásnak neveznek, amit a megváltozott tudatállapotú emberek a magasabb dimenziójú tudásfrekvenciákra való ráhangolódással érnek el. A tudás fokozatos megszerzése nem örvendeztet meg a meditációs technikákkal elérhető misztikus élménnyel, viszont az elért szintről nem  kell visszaugrania egy alacsonyabb, anyagiasabb szintre. Az innen-onnan megszerzett tudásban, válaszokban mindig maradnak hézagok, sőt ellentmondások is, de a fontos az, hogy a tudat nem áll egy helyben, hanem tágul és felfelé emelkedik, egyre nagyobb valóságtartományokat képes befogni, egyre inkább belát a dolgok mögé vagy azok belsejébe. Magának a kirakós játéknak végtelen számú eleme van és nincsenek határai, de nincs is rá szükség, hogy az ember  az univerzum teljes képét kirakja.  Az átlagos igazságkereső mindig csak annyit tűzhet ki célként maga elé, hogy az általa megfogalmazott kérdésekre minél jobb, igazabb válaszokat találjon. A kérdések számát és jellegét az illető mindenkori spirituális tudásszintje és igazságkereső szenvedélyének foka határozza meg. Az, hogy adott pillanatban egy spirituális kutató hány puzzle elemet szeretne összeilleszteni és milyen természetű elemekről van szó, teljesen egyéni dolog.  Én azonban meg vagyok győződve arról, hogy nagyobb az esélye annak, aki a világ megismerését puzzle játéknak tekinti és tervszerűen, kérdéseinek felmerülése mértékében és ezek által meghatározott keretek között halad előre a spirituális tudás megszerzésében, mint annak, aki egész életén át egy-két mestert vagy vallási tanítást követ illetve tanulmányoz, vagy annak, aki a világnak csak egy kis szeletét kutatja, vagy annak, aki pszi képességei vagy meditációi révén szerez vagy kap spirituális információkat, de azokat nem dolgozza fel, nem próbálja „kirakni”, hanem mozaikszerű bölcsességekként raktározza el elméjében, vegyítve azokat a már ott korábban megtelepedett vagy oda beengedett hiedelmekkel, például vallási vagy más egyéb tanításokkal. (Ez alól kivételt képeznek azok a tanítványok, akiknek valóban isteni magasságokból leszállt mesterei vannak. A mesterekre való hagyatkozásnak azonban veszélyei vannak: a tanítvány nem tudhatja biztosan, hogy mestere valóban az-e és olyan-e, amilyennek mutatja vagy mondja magát.

 

A metafizikai világokról nyilván azok a lények tudnak a leghitelesebb igazságokkal szolgálni, amelyek ott élnek, nevezzük őket egyelőre metafizikai entitásoknak. Az entitás szóval elkerültem a metafizikai információs forrás mibenlétének a pontosabb meghatározását. Az entitás lehet bármilyen szintű és bármilyen formával vagy testtel rendelkező tudat. A metafizikai entitások mondandójához, tudásához, tanításaihoz médiumok vagy közvetítők segítségével férhetünk hozzá, ha saját magunk nem rendelkezünk médiumi képességgel. A továbbiakban ennek a forrásnak az előnyeivel és hátrányaival, azaz problémáival és buktatóval foglalkozom.

 

Mivel jómagam nem rendelkezem médiumi képességekkel, a médiumitással és médiumi közvetítéssel történő kommunikációval kapcsolatban ugyan nem volt semmiféle előítéletem, de mielőtt eldöntöttem volna, hogy az ilyen kommunikáció mennyiben és milyen feltételek mellett használható a számomra, magát a médiumitás jelenségét is körül kellett járnom. A médiumitás maga is rendkívül érdekes és fontos téma, ezért ennek külön részt szenteltem. Érdekes dolog, hogy a jelenséget maguk a médiumok sem igazán értik, aki rendelkezik ilyen képességgel, az azt ugyanolyan magától értetődő adottságként fogja fel, mint ahogyan a zenei vagy matematikai tehetséget felfogják anélkül, hogy azon spekulálnának, hogy ez miben is áll és honnan és miért kapták meg ezt a tehetséget. A spirituális kommunikáció, modern nevén: channeling, csak úgy megtörténik: az erre képes ember  gyakorlás segítségével vagy csak úgy spontán módon információkat, képeket, érzeteket kap valahonnan, amelyeket vagy szavakba tud önteni, vagy nem.  Tanulmányoztam azt, hogy a kommunikáló szellemek hogyan írják le az élő személyen keresztüli kommunikációt a maguk szemszögéből, hogy a médiumok különböző típusai miként tapasztalják meg a jelenséget,  hogy milyen a közvetített anyag nyelvezete, tartalma milyen célokat hordoz és időben milyen tendenciákat mutat, hogy mitől függ a médiumi képesség, hogy a közlések színvonala és igazságtartalma mennyiben függ a médium személyiségétől, képzettségétől, hitrendszerétől, transzállapotának mélységétől és mennyiben függ a médium tulajdonságaitól vagy adottságaitól az, hogy milyen forrás (milyen entitás) veszi igénybe a médium képességeit. Mindezek a kérdések igen fontosak annak eldöntése szempontjából, hogy mennyiben, milyen feltételekkel használhatjuk a mások által vagy akár a saját magunk által lehívott vagy kapott spirituális információt és a következőkben a médiumitással ebből a szempontból foglalkozom.

 

A médium az eredeti értelmezés szerint a spiritizmus fő szereplője, olyan személy, akin keresztül halottak szellemei beszéltek.  A spiritizmus lényege, hogy egy-egy médium aki ilyen képességekkel rendelkezett, általában egy-egy csoportban szellemeket idézett meg és azokhoz lehetett kérdéseket intézni. A spiritizmus már a XIX. Században népi foglalatossággá vált, így a szellemekkel való érintkezés kikerült a titkos társaságok monopóliumából. A szellemekkel való kommunikáció természetesen nem a spiritizmussal kezdődött,  hiszen a primitív vallások a természeti népeknél lényegében a szellemekkel való kommunikáció rítusaira épültek, Keleten pedig a különböző meditációs technikák voltak a kommunikáció fő technikái.  Sem az ima, sem a meditáció, sem a sámándob, sem az extatikus táncok nem hasonlítanak a médiumon keresztül történő kommunikációra, amelynek eszköze az emberi nyelv és amely lehetővé teszi a bonyolultabb gondolatok, eszmék közlését, a folyamatos beszéddel vagy írással. Amikor még a médiumi közvetítéssel készült művekből próbáltam a szellemvilágról tájékozódni, akkor úgy gondoltam, hogy nem a médiumon, hanem a kommunikáló entitáson múlik, hogy mennyire anyag jön le. A médiumok által különböző metafizikai lényektől kapott információkhoz, amelyek lehetnek feltett kérdésekre adott válaszok vagy a lény önálló mondanivalója, könyvformában vagy internetes weblapokon juthatunk hozzá. Az igazságkereső nem ússza meg azt, hogy ezeket a közvetített anyagokat tanulmányozza. Joggal feltételezi az ember, hogy a láthatatlan világokról azok képesek a leghitelesebb információt nyújtani, akik ott élik az életüket. Ugyanakkor egy igazságkereső azt sem kerülheti el, hogy megpróbálja megérteni ezt a jelenséget és  meghatározni azokat a kritériumokat, amelyek alapján tesztelheti a közvetített információkat. Ezek a kritériumok végülis hasonlók ahhoz, amelyek alapján az ember-szerzők műveit megítéli az ember,  de nem teljesen: ezeknek a forrásoknak bizonyos sajátosságai vannak.

 

Amikor egy „odaátról” származó közlést az ember a maga elvárásai szempontjából minősít, több szempontot kell mérlegelnie. Az első, hogy a közlés tartalmában megfelel-e az elvárásaimnak, tehát az adott fázisban érdekes-e a számomra. Egy időben nagyon érdekelt, hogy élik meg az emberi szellemek a túlvilági életet. Ehhez nem volt szükséges, hogy nagyon magas röptű anyagokat keressek. Az is érdekelt, hogy ők hogyan kommunikálnak a médiummal és egymással, hogy miként vannak „berendezve” az ottani világok, hogyan történik a beilleszkedés és miként történik az újabb inkarnációra való felkészülés, stb. Érdekelt, hogy mit tanultak, mit látnak másként, mint földi életük során, hogy mennyire tűnik fizikainak a túlvilági élet, stb. Az ilyen jellegű érdeklődést könnyű kielégíteni, sok ilyen megnyilatkozást, médiumok által írt könyv található az interneten és a piacon egyaránt. Mivel azonban a spirituális értékek és a bölcsesség egészen más, mint a földi erkölcsi szabályok és a földi intelligencia vagy tudás, a földi élet során elnyert tekintély egyáltalán nem garancia arra nézve, hogy az ilyen ember szellemétől származó információ magasabb szintű, mint egy ismeretlen, névtelen szellemtől származó információ vagy közlés. Olyan szellemek is megnyilatkozhatnak, akik odaát folytatják ugyanazt a tevékenységet, amit életükben műveltek, és egyszer csak még élő volt munkatársuknál jelentkeznek és „súgnak” neki. Így például egy kutató, aki azzal foglakozott, hogy rádión, magnón szellemhangokat és közléseket vett fel, halála után jelentkezett a társánál és tanácsokat adott, hogy miként könnyítheti meg a szellemek számára a technikai eszközökön keresztüli kommunikációt. Odaátról érkezhet nagyon értékes technikai ismeret vagy tanács.  A testben élő ember ezt vagy intuícióként éli meg vagy nagyon is tudatában van annak, hogy kitől kapott odaátról üzenetet.

 

Sok tudós jut nagy ötletekhez vagy kap megoldást egy általa keresett problémára, sok művész kap ihletet „odaátról”, anélkül, hogy tudna erről a lehetőségről. El-vagy befogadja a segítséget, anélkül, hogy felismerné, honnan jött a gondolat. Ez negatív, rossz, félrevívő gondolatokra is ugyanígy igaz. Az embereket segíthetik, de ki is használhatják a különböző rendű és rangú entitások, anélkül, hogy észrevennék. A pszichikus adottságokkal rendelkező egyéneket odaátról megtalálják bizonyos entitások, közlésekkel ostromolhatják őket anélkül, hogy ők ezt kérnék vagy kérdeznének. Különböző behízelgő sugalmazásokkal rá tudják venni a „kiválasztott” médiumokat, hogy tegyék közzé a közléseket vagy gyűjtsenek maguk köré embereket, akik aztán ezt megteszik. Így a fenti egyszerűbb témákon túlmutató médiumi közvetítéssel keletkezett anyagok majdnem mindig valamilyen rejtett célt szolgálnak. Logikai úton is kikövetkeztethető, hogy a más világokban lakóknak ugyanúgy lehetnek vitáik, filozófiai, vallási természetű nézetütközéseik, sőt háborúik is, mint nekünk, földi embereknek. Az egyes csoportoknak saját önös céljaik, érdekeik lehetnek.

 

Spirituális tudás nélkül azonban a közvetítő könnyen áldozatul eshet annak, hogy hazugságok vagy megtévesztő féligazságok közvetítésére használják őket, a közreadott anyagok  olvasója pedig annak, hogy a „tanítás” vagy „reveláció” minden szavát elhiggyék, vagy azért, mert a médium nagyon „spirituálisnak” tűnik vagy tünteti fel magát, vagy azért, mert a küldő tekintélyes személyiségnek adja ki magát, vagy mert nem veszik a bátorságot, hogy véleményt nyilvánítsanak, nehogy megsértsék a médiumot, aki ilyen szép és nemes üzenetek továbbítására lett a felsőbb szellemlények által kiválasztva. A közlések olvasói vagy hallgatói sokszor maguknak sem akarják bevallani, hogy egy tekintélyesnek gondolt forrásból származó szöveget zavarosnak, semmitmondónak, hamisan ájtatosnak vagy sekélyesnek stb. tartanak. Sokszor azonban egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy miként kezeljünk egy-egy tanítást: akárcsak ideiglenes jelleggel is befogadjuk-e az elménkbe, vagy inkább tartsuk távol magunkat.  A legveszélyesebbek az igazságot a félrevezetéssel ravasz módon ötvöző anyagok. Ha egy anyagban részigazságokat vagy meggyőző bölcsességeket fedezünk fel, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az egész igaz.

 

A spiritiszta körökben hosszú időn keresztül csak halottak szellemei szólaltak meg.  Kérdésekre válaszoltak, tanításokat adtak le, amelyeket a médium maga vagy másvalaki lejegyzett, és ezeket könyvek formájában adták közre. Az emberi szellemlények szívesen beszéltek arról, miként látják odaátról saját elmúlt életüket,  hibáikat, bűneiket, miként élnek jelenleg, vagy haláluk után milyen utat jártak be.  Egyesek érdekesen írják le, hogy ők, mint szellemlények, miként érzékelik a földi fizikai világot, hogy miként élik meg érzelmeiket, szenvedélyeiket, kikkel hogyan és miről kommunikálnak, hogy kik segítik őket és milyen célok felé haladnak. A földi életükben hírneves emberek szellemként való jelentkezése és mondanivalója éppen azért lehet értékes és érdekes, mert rávilágítanak a földi tudás és a bölcsesség, a földi  és a kozmikus vagy isteni értékek különbségeire. Egy földi életében ismert vagy híres személy szellemként való megnyilatkozása nem biztos, hogy alkalmas, sőt, nagy valószínűséggel nem lesz  alkalmas arra, hogy spirituális információt nyerjünk tőle, mégis igen tanulságos és érdekes lehet. Sok esetben beszámolnak arról, hová, milyen környezetbe került a lelkük, hogyan vélekednek életükről, másokhoz való viszonyukról, hogyan segítik odaát spirituális emelkedésüket, ami tudatszintjük és ezzel együtt tudásuk, kreativitásuk, hatalmuk emelkedését is jelenti. Az életükben ismertségre szert tett szellemek közléseihez ugyanakkor fenntartással kell viszonyulni, mert nem biztos, hogy azok, akiknek mondják magukat. Egyes szellemek, hogy nagyobb figyelmet szerezzenek maguknak és mondandójuknak, gyakran adják ki magukat az emberek által tisztelt és nagyra becsült személyiségnek vagy angyaloknak. Ezekre a csalásokra azonban rá lehet jönni. Ezekből a szellem-közlésekből kiderül, hogy a „túlvilág” valamiképpen szektorokra van felosztva,  és az alsóbb szektorban tartózkodó szellem nem mehet feljebb és nem érti, nem látja, nem tudja megtapasztalni a felettes világokat, de onnan származó szellemek közreműködésével hozzájuthatnak a saját szintjüknek megfelelő magasabb szintű információhoz, ha megvan bennük az érdeklődés és a tanulni vágyás. A szellemvilágokban iskolák és szellemi tanítók működnek. Lefelé ugyanis nem zártak a szektorok:  például a segítő munkát ellátó szellemek, angyalok (angyal az, aki annak mondja magát) lefelé képesek „utazni”, kommunikálni,  ismerik ezeket a világokat. A szellemek között is ki ebben, ki másban tehetséges. Egyesek jó pszichológusok, mások jó tanítók, megint mások a testben élő emberekkel való kommunikáció terén ügyesek.

 

Most itt még nem foglalkozunk azzal, hogy miként, milyen kritériumok alapján minősíthetjük vagy definiálhatjuk mi, földi emberek az odaátról kapott információk küldőit, forrásait. Itt kialakul egy róka-fogta-csuka helyzet: az a tudás, amely alapján ezt valamennyire hiteles módon eldönthetnénk, csakis ezektől a metafizikai entitásoktól vagy intelligenciáktól szerezhető meg. „Szellem”-forrásokból tehát rengeteg érdekes és figyelemre méltó információhoz juthatunk, de sajnos igen nehéz megítélni, mi igaz belőle és mi hamis. Egy biztos:   triviális, kioktató vagy ájtatos stílusú vagy halandzsának tűnő anyagokkal nem érdemes foglalkozni. Sajnos a nagy többség ilyen. Ha már most figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy magára a médiumra nézve milyen veszélyekkel járhat az, ha általa nem ellenőrizhető entitások őt „használják”, akkor azt kell mondanunk, hogy  az ilyen források tanulmányozása az igazságkutató számára nem jelent nagyobb kockázatot, mintha emberi szerzők  téveszmékkel telített tudományos vagy filozófiai  műveitől hagyja félrevezetni magát, mert hisz a nagy tekintélyű szerzőknek.  A médium szempontjából másként áll a dolog: ő mindenképpen kockázatot vállal azzal, hogy „privát szférájába” bebocsátást engedélyez egy más entitásnak. A médiumitás eme vonatkozásával a tudat-kontrollal foglalkozó fejezetben még visszatérek.

 

A New Age hajnalán, a hatvanas években channelingnek nevezték a metafizikai entitásokkal vagy energiákkal való kommunikációt.  A kommunikáló entitást  forrásnak fogom nevezni, a médiumot pedig közvetítőnek vagy médiumnak. A modern időkben mind a kommunikáció formái, mind a kommunikálni kívánó entitások köre kibővült. A források köre a földön kívüli nem fizikai testben élő humanoidokkal, más bolygók, sőt más univerzumok lakóival bővült. Vannak emberek, akik állatokkal is képesek telepatikusan kommunikálni, ezt a képességüket szolgáltatásként is kamatoztatják. Az állatokkal való kommunikáció teljesen új megvilágításba helyezi az intelligenciáról, a lélekről, az evolúcióról stb. alkotott elképzeléseinket, ismereteinket és mindenképpen elgondolkodtató. Később divatba jött angyalokkal kommunikálni, amelyekről annyit lehetett biztosan tudni, hogy nem inkarnálódnak fizikai testben, egyébként nem különböznek nagy mértékben az emberi szellemektől.

 

Ha az ember már képes belátni a nyilvánvalót, hogy a láthatatlan világokban miriádnyi láthatatlan, tudattal és lélekkel rendelkező entitás nyüzsög,  és szeretne ezekkel a lényekkel vagy intelligenciákkal kapcsolatba lépni, akkor felvetődik a kérdés, hogy miként találja meg a kommunikálni vágyó ember a hozzá való, a szellemi szintjének megfelelő tudású és habitusú szellempartnert?  Egyáltalán kívül kell-e keresni a spirituális tudás forrását? Ez a kérdés nagyon sokáig izgatott és komoly dilemmát jelentett. Hogyan csinálják ezt mások? Ha mondjuk nekem is menne a channeling, hogyan válasszam meg a „partnert”? Vagy ha segítségül hívok egy bölcs tanítómestert „odaátról”, akkor automatikusan olyan valaki jönne, akire vágyok?  A spiritiszta írásokból úgy tudtam, hogy minden ember mellett van egy szellemi vezető  vagy őrangyal vagy talán több is, aki mindig elérhető, csak figyelni kell rá és fel kell vele venni a kapcsolatot. Nagyon irigyeltem azokat, akik szabadon és bármikor képesek voltak „saját” angyalukkal beszélgetni. Én hiába próbálkoztam az erre a célra megadott meditációkkal, nekem nem jött be se kép, se hang. Tudtam viszont ingázni, de nem tudtam, „ki” adja a választ és hogy vajon megbízhatok-e a válasz helyességében?   Azt sem tudtam, hogy amikor ingázok, meg kell-e neveznem, hogy kitől várok választ. Mivel mentálisan nem ment, próbáltam ingázás segítségével beszélgetni a mellém rendelt szellemi vezetővel. Ez így nem volt egyértelmű. Ezek a kérdések később mind tisztázódtak. Ez a kérdés is sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint ahogyan azt korábban gondoltam.  

 

Miután mint médium, saját kérdéseimre nem kaptam „odaátról” válaszokat, kivéve az igen-nem válaszokat, így azután megpróbáltam olyan médiumi anyagokat találni, amelyek kérdésekre adott válaszokat tartalmaztak. Ez azért volt ésszerű próbálkozás, mert feltételezhető volt, hogy más spirituális igazságkeresők hasonló kérdéseket tesznek fel, mint amelyek engem foglalkoztattak.  Az interneten több olyan csoport üléseinek jegyzőkönyveit találtam, amelyek tagjai kérdéseket intézhettek a forrásnak. Ez nagyon érdekes tanulságokkal szolgált. A kérdésekre adott válaszok úgy születnek, hogy egy-egy médium körül kialakul egy csoport, amely a közvetítéshez szükséges energiákat biztosítja, azaz segíti a médiumot energetizálni és a kérdéseket is felteszi. A kérdések színvonalát a kérdezők spirituális tudatszintje határozza meg. A legalacsonyabb szintet az jelenti, ha csak saját személyére, problémájára terjed ki az érdeklődése. Egy alacsony tudatszintű  csoportban például ha az emberek csak saját életük problémáiról kérdezgetnek egy szellemi entitást, akkor lehet hogy ezekre nagyon bölcs és használható válaszokat fognak kapni, de ezek a világ vagy a Föld vagy az ország stb. problémáira választ váró vagy metafizikai igazságokat kutató ember számára nem túl érdekesek. Ha a kérdezőt az emberiség jövője, múltja vagy problémái érdeklik, de kérdésének megfogalmazása arról tanúskodik, hogy gondolkodása zavaros vagy tárgybéli tudása alacsony színvonalú, vagy a kérdés valamilyen prekoncepciót takar, akkor  a válasz is triviális, esetleg zavaros és primitív lesz. A kommunikáló entitások hihetetlenül fogékonyak: a válaszok színvonala tükörképe a kérdések színvonalának. Ha jók és okosak a kérdések, a válaszok is azok. A feltett kérdésből ugyanis nemcsak a kérdező beállítottsága, tudásszintje derül ki, hanem az is, hogy milyen szintű spirituális információt képes be- illetve elfogadni.  Amennyiben a kommunikáció csoportban megy végbe és a csoport tagjai tesznek fel kérdéseket, akkor eléggé változó lehet a színvonal, de egészében véve a válaszok nem a kérdező szintjéhez, hanem a csoport átlagos spirituális szintjéhez igazodnak. Ezekkel csak az a bökkenő, hogy ha a csoport jó színvonalú és jó kérdéseket fogalmaz meg, a válaszok is magas színvonalúak lehetnek, de az már  korántsem biztos, hogy nem félrevezetőek.  Logikusan, tisztán megfogalmazott válaszok, még ha csöpögnek is a jóakarattól, a szeretettől és a segíteni akarástól, akkor sem biztos, hogy nem húzódik meg sanda szándék a lejött kommunikációban, például egy kötődés irányába való befolyásolás.   

 

Hogyan viszonyuljunk hát a médiumok által terjesztett anyagokhoz? Nekem az a véleményem e tekintetben, hogy minden elolvasható, ami érdekes, az olvasás még akkor sem  ártalmas, ha megtévesztő hazugságokat vagy tendenciózusan félrevezető információt kapunk. Minél többet olvasunk, annál jobban fejlődik ösztönünk, az anyaggal kapcsolatos megérzésünk. Minden ilyen anyagot kezeljünk kétkedéssel, semmit ne vegyünk készpénznek Minden új információnak utána kell nézni más forrásokból, meg kell kísérelni beilleszteni az addigi ismeretek közé. Természetesen sűrűn előfordul, hogy amit egy adott szinten igazságnak érzünk, arról kiderül, hogy nem az. Ez nem probléma, ilyenkor a hamis tant egyszerűen ki kell dobni elménkből és igyekezni kell a keletkezett űrt valami jobbal betölteni. A közvetítő szemszögéből más a helyzet: ha kártékony információt közvetít vagy terjeszt egy médium,  az olyan, mintha rossz ügy szolgálatába állna. Ráadásul kiteszi magát annak, hogy  rosszindulatú entitások energiát lopnak tőle és akkor sem tud tőlük szabadulni, ha szeretne. Ez azonban a médium problémája. Az információ olvasója vagy felhasználója csak akkor van kitéve ilyen veszélynek, ha „hívővé” válik és nem a fentiek szerint jár el.

 

Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy olyan esetekben, amikor a forrásnak az a szándéka, hogy tiszta tanítást vagy megvilágosító hatású,  hasznos, igaz információt küldjön, vajon ilyen esetben maga a médium  akaratán kívül nem torzíthatja-e a közvetítendő gondolatokat? A médium telepatikus képességekkel megáldott személy, akinek az agya nemcsak olvasni képes más entitások gondolatait, de képes azokat szavakká formálni, azaz a rezgések formájában érkezett információt nyelvi eszközök segítségével kifejezni. Ez a számára nem jelent szellemi erőfeszítést, a dolog  automatikusan, az éber tudat kikapcsolása mellett történik, legalábbis ha transzmédiumról van szó. De ha a médium nincs transzban, akkor is így történik, csak ilyenkor a médium tudatában van a fejében szavakban megfogalmazódó gondolatoknak.  Hogy ez hogyan lehetséges, arra még más helyütt visszatérünk. Itt csak azt a kérdést járjuk körül, hogy miként függ a közvetített szöveg minősége a médiumtól. Pontosabban, hogy a médiumnak mely tulajdonságai befolyásolják a közvetített információ minőségét, a torzítás mértékét és irányultságát. Az a közhiedelem, hogy minél mélyebb transzban van a médium, annál kevésbé képes saját gondolataival keverni a közvetítendő idegen gondolatokat, hiszen transzban saját tudata ki van kapcsolva. Ha tehát a kommunikáló szellemlény vagy energia „tiszta” és „magas” régiókban honol, akkor tiszta és igaz információ „jön le”. Mivel a médium tudatos elméje ki van kapcsolva, ezért nem képes elemezni, megítélni, felülbírálni, korrigálni az idegen gondolatokat, vagy nem képes megítélni, hogy ő maga azokkal egyetért-e.

 

A magas szintű, új, esetleg meghökkentő metafizikai információk közvetítésére csak rendkívül kevés ember alkalmas. Ezért annyira ritka a megbízható, magas szintű, nagyobb részben valós információkat közvetítő médiumi közvetítéssel közreadott, ráadásul magas szintű forrásoktól származó anyag. Az egészen „magas helyről” küldött információnak ugyanis „fordítói” láncon kell keresztülmennie. Ne felejtsük el, hogy az információ energia, rezgések formájában továbbítódik, amelyek erősíthetik vagy gyengíthetik vagy torzíthatják egymást. Magas szintről származó gondolatok csak olyan személy tudatában képesek manifesztálódni, azaz kifejeződni, akinek szintén nagyon magas az energia frekvenciája. Ellenkező esetben, amikor az információ „leszáll” egy alacsony rezgési szintre, akkor torzul és összekuszálódik.

 

2.7. A dezinformáció: akkor hát hogyan találjuk meg az igazságot?

 

Az igazságkeresők előző részekben tárgyalt nehézségei között külön kell említeni a dezinformációt, amely egyrészt a már tárgyalt körülmények egyenes következménye is lehet, de mindezektől független tényezőként is foglalkoznunk kell ezzel  a nem kis jelentőségű akadállyal. A dezinformálás, a hazugságok, a szándékos félrevezetés a metafizikai entitásoknak ugyanúgy sajátja, mint az embereké.  A helyzetet bonyolítja az igazságkeresők számára, hogy a metafizikai kommunikáló entitások természete, céljai ismeretlenek, ők láthatatlanok, „személyazonosságuk” közvetlenül nem ellenőrizhető.  Ha lehet ezt mondani, még fajuk szerint sem azonosíthatók be, hiszen bármit állíthatnak magukról, bármilyen formában mutatkozhatnak vagy nem mutatkoznak. Ha a befogadó nem rendelkezik az ehhez szükséges tudással, akkor nincs védelem a félrevezetés ravasz formáival szemben.  A metafizikai lények, entitások ráadásul emberi ügynökhálózatot építettek ki. Az ügynökükké tett emberek sokszor jóhiszeműen terjesztik a hamis, félrevezető spirituális és más információt könyvformában és az interneten.   Ezek különféle módon terelik magukra a figyelmet. A célok a legkülönfélébbek lehetnek: ezekre még részletesen visszatérünk, mert a módszerek és célok megértéshez még foglalkoznunk kell előbb a kommunikáló entitások áttekintésével és  a dezinformáció terjesztésének motivációival, amelyek az egyes csoportok valószínűsíthető céljaiból vezethetők le.  Általánosságban azonban elmondható, hogy a fő cél az emberek sötétségben tartása annak érdekében, hogy e célokkal szemben ne tanúsíthassanak ellenállást illetve önvédelmet. A módszerekről pedig szintén az általánosság szintjén az alábbiak a legfigyelemreméltóbbak:  mély metafizikai igazságok keverése hazugságokkal, az emberi terjesztők egójára való építés: ők kiválasztottak, szent feladatuk az adott anyag rögzítése és terjesztése, a terjesztőknek az adott kommunikáló csoport iránti érzelmeinek, hűségének biztosítása  tudatuk manipulálásával, az agymosás legkülönfélébb eszközeivel.

 

Fentiekből kiderült, hogy a feladat nem egyszerű. Meg kell küzdeni a források megbízhatatlanságával,  sokszor álságosságával, szándékos félrevezetéssel, saját előítéleteinkkel, hiedelmeinkkel, a bizonyítási lehetőség szinte teljes hiányával, továbbá azzal, hogy a logikus gondolkodás legfeljebb a hamis információk kiszűrésében segít, de az igazság megtalálásában nem. Nem hagyatkozhatunk érzéseinkre sem, mert azokat elménk befolyásolja, vagy megfordítva, az érzések elnyomják az elme hangját.,. Akkor hát miként járjunk el, hogyan kerülhetjük el a csapdákat? Egyáltalán mik lehetnek a csapdák?

 

Beszéljünk először a csapdákról.   A spirituális igazságkeresőnek először  is tisztában kell lennie azzal, hogy a  dolog jellegéből adódóan az igazság keresése során kapcsolatba kerül olyan emberekkel, akiknek hasonló az érdeklődésük. A témák összefonódnak a vallásokkal,  a New Age-s filozófiák hozzáigazodtak az emberek spirituális igazságok iránti éhségéhez, és ahhoz a felismeréshez, hogy a hagyományos vallások nem elégítik ki az emberek spirituális témák és tapasztalatok iránti igényét. Az igazságkereső ki van téve annak a veszélynek, hogy ha csatlakozik egy tanuló- vagy önfejlesztő vagy valamely spirituális témájú reveláció köré szerveződő csoporthoz, az előbb-utóbb elszektásodik. Ez úgy történik, hogy a csoport hangadója magát vezetőnek, az igazság letéteményesének tekinti, elkezdi kioktatni és tanítványoknak tekinteni a csoport tagjait, majd minden módon rájuk telepszik, a szabad véleménycserét elfojtja és megtiltja. Ez nem minden esetben történik így, de eléggé jellemző. Ezt a csapdát úgy lehet kikerülni, ha az ember nem kötődik sem egy csoporthoz, sem egy tanhoz, iskolához, személyhez, akkor sem, ha az illető mesternek mondja magát, hanem folyamatosan keres, kutat és felülvizsgálja hiedelmeit és nem fogad el, nem tesz magáévá olyan eszméket, tanításokat, amelyeket kétes értékűnek tart. Ha egy csoport valamilyen szempontból már nem elégíti ki spirituális igényeit, legokosabb odábbállni. A spirituális érdeklődésű vagy valamilyen spirituális fejlesztő  praktikákat folytató csoportok mindig ki vannak téve akár egyes résztvevő emberektől, akár metafizikai entitásoktól származó pszichikai támadásoknak. Érzékeny személyeket az ilyen támadások alattomos módon meg is betegíthetnek anélkül, hogy gyanítaná az összefüggést…

 

A spirituális megismerés egy kirakós játékhoz hasonlítható, és nagyon hasznos, ha ekként fogjuk fel. Minden ismeretet meg kell próbálni beilleszteni a meglévők közé. Ha sehová sem illeszkedik, mert kilóg meglévő ismereteink köréből, de látunk benne fantáziát, akkor keressünk szomszédos, illeszkedő elemeket.  Fontos, hogy mindig kérdéseink mentén haladjunk, ne pedig véletlenszerűen. Csak akkor kapjuk meg pontosan azt az információt,  amire szükségünk van, ha  tudjuk, mire van szükségünk és azt magunkban meg is fogalmazzuk. A bennünket figyelő, segítő szellemi vezetők vagy saját felettes tudatrészeink akkor tudnak odavezetni bennünket a megfelelő tanítóhoz, társhoz, csoporthoz, odairányítani figyelmünket vagy kezünket a megfelelő forrásmunkához, ha gondolatban megfogalmazzuk, hogy mit is keresünk. A gondolati káoszban nekik is nehezebb olvasni és nem is érzik szükségét, hogy a felületesen gondolkodó embereknek ilyen segítséget nyújtsanak.  

 

Sokszor kerülnek a birtokunkba olyan spirituális témájú könyvek vagy közvetített anyagok, amelyekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy bizonyára mély bölcsességet rejtenek, csak mi még nem érjük fel ésszel, hogy mit is akarnak mondani. Más szóval nem tudjuk, mitől érezzük zavarosnak és ha annak érezzük, vajon miért olvassuk mégis el, hogyan lehetséges, hogy  inkább csak érezzük, mint eszünkkel felfogjuk, hogy lehet benne valami mélység, amihez azonban nem tudunk igazán hozzáférkőzni. Így vagyunk a régi misztikus tanításokkal, filozófiákkal vagy akár egyes modern közvetített, szellemektől vagy földön kívüli lényektől vagy intelligenciáktól származó írásokkal. Én bizony sok forrásmunkával kapcsolatban megéltem ezt az érzést. Egyik legkeményebb dió a hatvanas években keletkezett Seth könyvek voltak (Jane Roberts médium és író könyvei). Aki még a megjelenése idején, a kilencvenes évek közepe táján olvasta, tudja, miről beszélek. 

 

2.8. Saját fő forrásaim, amelyek beváltak és amelyek nem

 

A spirituális igazságkeresés nem hasonlít semmilyen más fajta tudás megszerzéséhez. Mint már többször utaltam rá, a spirituális tudás olyan tudást jelent, mely figyelembe veszi a láthatatlan a láthatatlan valóságtartományok létezését és a mi világunkra gyakorolt rejtett többnyire rejtett és kiszámíthatatlan hatásait. Az előzőekben rávilágítottam, mennyire nehéz feladat ez.  Az igénybe vehető források nem igazán hitelesek, legtöbb esetben szándékosan vagy nem szándékosan, de félrevezetőek, hézagosak. A nem evilágból való forrásokkal és entitásokkal nincs közvetlen kommunikációs lehetősége az igazságkeresőenk, közvetítőkre van utalva.  Mind a forrásokkal, mind a közvetítéssel rengeteg probléma merül fel. Nem lehet valamilyen didktikai elv szerint előre haladni a tudás megszerzésében. Egyetlen lehetséges módszer a kérdések mentén való előrehaladás. A kérdések azután  rengeteg irányban szétágaznak.  A kilencvenes években a források és a kutatásra fordítható idő hiányával küszködtem, a kétezres években pedig a források bősége és hozzáférhetősége is biztosított volt, de a rengeteg féle anyagot nem voltam képes összegyúrni. Sok ezer weboldalban tallóztam, több száz ilyen tárgyú könyvet elolvastam és több ezer erre érdemes fájlt mentettem el a számítógépemben, amelyekben érdekes vagy használható információkat találtam: tényanyagokat, egyéni tapasztalatok leírását,  közvetített (channeled) anyagokat, tanulmányokat, teóriákat, képeket, egész könyveket stb. stb  Ezekből magozgatni azonban rendkívül fárasztó és időigényes munka és rengeteg a zsákutca, amikor az ember úgy érzi, hogy egy adott témában most nagyobb a homály, mint korábban volt, mielőtt még az adott témában elkezdett kutakodni. A nagyobb tudás ugyanis exponenciálisan több kérdést szül, amelyekre egy pont után nem találunk választ. Egyetlen jó vaskos könyvet találtam, az Urantia Könyvet, mely látszólag pontosan azt tartalmazta rendszerbe foglalva, amit kerestem. Tanulmányozása azonban egyetlen eredménnyel járt: még több lett a kérdésem és még reménytelenebbnek tűnt, hogy azokrta választ találhatok.  

 

Az alábbiakban bemutatok három olyan forrást, amellyel a legtöbb időt töltöttem el, terjedelmük és széleskörő, átfogó spirituális/metafizikai  tartalmuk miatt és azt is, hogy miért bizonyultak végső soron zsákutcának

 

 

2.8.1.Az Urantia Könyv és a belőle levont tanulságok

 

 Az Urantia Könyv teljes terjedelmében földön kívüli intelligenciák által alkotott igen terjedelmes mű, több mint 2000 oldalt tesz ki. Keletkezésének körülményei eléggé homályosak és titokzatosak, mivel a körülményeket titokban tartották azok az emberek, akik a könyvet gondozásba vették és alapítványként a későbbiekben terjesztésükről gondoskodtak.  A XX. Század elején egy amerikai pszichiáter dr Sadler gondalatátviteli kísérleteket folytatott egy önképző csoporttal, amelyben szociológiai, pszichológiai kérdésekkel foglalkoztak. A doktor foglalkozott a médiumitással is, de a médiumokat és az általuk közvetített dolgokat nem sokra tartotta, mert úgy vélte, hogy a médiumok vagy csalók, vagy saját tudatalattijuk tartalmát szólaltatják meg. Egyszer azonban furcsa kivételre bukkant: földön kívüli intelligenciáktól médiumon keresztül üzenetet kapott,  hogy csoportja nagy lehetőséghez jutott: ahelyett, hogy a telepátiával kísérleteznének,  gyűjtsenek össze értelmes kérdéseket és egy Földön kívüli szellemcsoport fogja a kérdéseiket magas szinten megválaszolni. Összegyűjtöttek 5000 körüli kérdést és akkor elkezdtek írásban áramolni a válaszok. A pszichiáter és a társaság valamennyi tagja le volt nyűgözve a szöveg mélységétől, újszerű látásmódjától, a leadott információ teljesen egyedi jellegétől. A médumról annyit árult el a pszichiáter, hogy ő olyan személy, akire nem vonatkozik a médiumokról kialakított véleménye, mivel egyrészt nem akaratlagosan vett részt a „projektben”, az anyagokat olyan mély transzban, lényegében éjszakai alvás közben írta, melyből nem lehetett felébreszteni, ő maga nem is tudott róla, hogy alvás közben oldalak százait írja vagy inkább íratják vele. Azt akarta, hogy személye maradjon titok, hiszen akarata ellenére végezte az írást.  Valószínűleg e helyzet miatt állította Sadler és a projekt többi résztvevője is, hogy az Urantia Könyv nem médiumi közvetítéssel jött létre.  Valóban azonban nincs lényeges különbség egy mély transzállapot és egy mély alvásállapot között, az utóbbi csak egy még mélyebb tudatállapot. Különbség csak a tekintetben van, hogy a médium mennyire tekinti szolgálatnak, üzletnek vagy kényszernek a médiumi közvetítést. Az Urantia Könyv esetében a médium nem szabad akaratából, hanem kényszer hatása alatt, mint tehetetlen közreműködő eszköz, hajtotta végre az írást. A forrás morálja szempontjából azonban nem közömbös, hogy a médiumot kényszerítik-e a munkára, azaz akarata ellenére csinálnak médiumot belőle vagy meggyőzik, hogy ez a munka hasznos szolgálat, mert az embereknek szüksége van a segítségével közvetített tanításokra vagy információra és ezek után önként és örömmel vállalja a feladatot. Az Urantia Könyv esetében a médiumot kényszerítették, hiszen tőle idegen volt ez a feladat, sőt kimondottan zavarta.

 

Az Urantia Könyv láthatólag a szellem szerzők deklarált szándékai szerint és az egész munkamenet ismerete alapján valószínűsíthetően igényes, magas szinvonalú írás, saját meghatározásuk szerint korszakos reveláció A földön kívüli szellem szerzőkről annyit lehet tudni, amennyit saját rendjükről, amelyhez tartoznak, bemutatnak. Tudható, hogy egy-egy írás szerzője a Könyvben ismertetett szellemhierarchiában milyen helyet foglal el, a hierarchia leírása pedig nagyon részletes. Ehelyütt az Urantia Könyvvel kapcsolatban csak azzal foglalkozom, hogy milyen következtetésekre jutottam e művel kapcsolatban.  Az Urantia Könyv tartalmával e könyvben külön részben nem foglalkozom, mert a szerzők saját értékelésével szemben én nem tartom ezt a művet sem jelentősnek, sem  értékesnek, inkább csak furcsának, misztikusnak és kétség kívül érdekesnek. Tanulmányozását nem ajánlanám, mivel igen nehéz és olyan ravasz módon semmit mondó, hogy az ember csak utólag veszi észre, hogy semmiféle használható spirituális tudást nem kapott belőle. Míg azonban a Biblia esetében soha nem kételkedtem abban, hogy azt  közönséges emberek írták más, régi források felhasználásával,  az Urantia Könyv esetében nem volt egy pillanatra sem kétségem afelől, hogy a szerzők nem emberi, hanem metafizikai lények. 

 

Az Urantia Könyvnek nemcsak a keletkezése misztikus, de az egésznek a tartalma és nyelvezete is az. Az Urantia Könyv átfogja a teljes világmindenséget, annak teremtését, az azt belakó lényeket, az univerzumok közigazgatási rendszerét, a szellemi hierarchia ismertetését, a  kozmoszban előforduló energiák osztályozását, a földi élet, a fajok, az ember kialakulását, az ember történetét, a civilizáció történetét, a vallás, tudomány és filozófia funkcióit, Jézus Krisztus életét 700 oldalon keresztül, hogy néhány témát említsek a legfontosabbak közül. Ez a könyv magában viseli az összes lehetséges buktatót, amellyel szellemszerzők által írt, diktált vagy materializált (ez most itt közömbös, hogy miként keletkezett) mű tanulmányozója szembesülhet. Ugyanez vonatkozik a vallási szövegek vagy mítoszok tanulmányozóira is, amennyiben ilyen forrásokból akarnak a tudományok látókörén kívül eső témákban tájékozódni és tanulni.

 

Először is, az UK teljességgel saját használatra gyártott fogalmakkal és nevekkel operál. A Könyv angol nyelven íródott, teljes mértékben tudatos emberi közreműködés nélkül. Az Urantia Könyv nem használ szimbólumokat, példabeszédeket, stílusa racionális, filozófikus, tehát nem érzelmes, ájtatos, nem az érzelmekre, hanem az értelemre hat. Furcsa módon azonban igen gyakran fordult elő, hogy a mondatban nem volt számomra ismeretlen szó, mégsem értettem a mondat értelmét. Az angol nyelv sajátossága, hogy csaknem minden szónak igen sok jelentése van és a zavart az okozta, hogy egy-egy szót nem a szokványos értelemben használ,  hanem egy ritka vagy talán régebbi értelmezésben. Mintha kompjuter fordította volna a szöveget egy kozmikus vagy ki tudja milyen nyelvből angolra olyan módon, hogy egy szótár által felkínált jelentésekből találomra kiválaszt egyet. A metafizikai fogalmakat is igen furcsán és egyedi módon fejezi ki. Ilyen például a fizikain túli dimenziók megjelölésére használt morontia szó, amely az angol nyelvben nem létező szó. Az Urantia a Föld neve, az emberi „fajokat” színekkel jelöli, de olyanokkal, amelyek nem jellemzőek az emberi fajtákra. Van közte zöld, narancs, lila, indigó, azt állítva, hogy a különböző színű gyermekek mind egy előember (inkább még állati, mint emberi) pártól születtek testvérekként és így keletkeztek a Földön az ősi emberi fajok. A föld az élő szervezetek létrehozásának kísérleti terepe volt., ahol az élőlények létrehozását sok százezer labor kísérlet előzte meg. Több száz oldalon tárgyalja a könyv a különböző szellemhierarchiákat, valamennyien az Univerzális Atya, a Teremtő Fiú és a  Végtelen  Szellem teremtési vonalához kapcsolódnak. A Fiú a szellemet képviseli, a Végtelen Szellem pedig az intelligenciát, a kozmikus elmét. Tele van soha nem hallott információval olyan témákban, amelyekkel kapcsolatban a gondolkodó, metafizikai igazságot kutató embernek ezer kérdése lenne, de a könyvben válaszokat nem talál rájuk. Nem könnyű rájönni, mi lehetett a szerzők célja a sok képtelen történettel valamint a teljes szellemhierarchia olyan módon való leírásával, mint ahogyan egy ország államigazgatási rendszerét írná le egy tankönyv a különböző kormányszervek, bizottságok, hivatalok megnevezésével, feladatkörük, munkamódszereik és hivatali hierarchiájuk ismertetésével Ami engem illet, miután alaposan áttanulmányoztam a könyvet,  ráébredtem, hogy  valamiképpen az egész hamis, értelmetlen és kiagyalt. Próbáltam kiszűrni belőle a lényeget, de nem sikerült, mert  az egész nagy könyv képtelenségek sorozata. A filozófiai elmélkedés nagy része ember-szerzők műveiből van összeollózva, de igen eredeti módon változtatták meg az emberi szerzők gondolatmenetét, úgy, hogy az csak egyes szövegrészleteiben hasonlít a forrásműre, de mondanivalója tekintetében egészen más, meglehetősen homályos és zavaros. Ilyen részek például azok, ahol a vallás, a tudomány, a filozófia funkcióiról ír, vagy Isten ismérveiről. A szerzők azt állítják, hogy feljebbvalóik a szellemhierarchiában nem engedélyezték a számukra, hogy olyan témákban, amelyek a tudományok hatáskörébe tartoznak, több információt szolgáltassanak, mint amennyi a könyv születésekor a tudósok rendelkezésére állt, a földi tudományok vívmányaként. Itt-ott azonban elejtettek néhány apróságot, amit csak később fedezett fel a tudomány, ezzel az olvasóban megerősítve azt a hiedelmet, hogy az UK  az igazságot tartalmazza. 

 

Az Urantia Könyvön kitapasztalhattam a metafizikai forrásmunkák felhasználásának összes lehetséges csapdáját. Igen mély gondolkodásra és kutatásra kényszerített: utána akartam járni annak, hogy olyan szellem entitások, amelyek számunkra rejtett, ismeretlen világokról ilyen terjedelmű furcsa, de ugyanakkor konzisztens, belső ellentmondásoktól mentes művet tudtak létrehozni, (ami ilyen nagy terjedelmű mű esetében nem kis teljesítmény), vajon miért nem alkottak olyan revelációt, amely valóban az emberiség számára fontos és szükséges spirituális tudást és útmutatást tartalmazott volna. Utólag azonban úgy gondolom, nem véletlen, hogy ez a kihívás az utamba került. Ha tartalma nem is adott használható tudást, de rengeteg új kérdést inspirált, amelynek utána kellett néznem. Tehát segítségével jobban tudtam tematizálni a kutatómunkámat. Az ilyen műfajú művek megértése, értékelése, igazságtartalmuk megítélése rendkívül nehéz feladat, igazi nagy kihívás minden tekintetben. Fejleszti az ember gondolkodóképességét és kritikai érzékét, amelyre az ilyen források tanulmányozása során nagy szüksége van. Kezdetben nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy olyan tudásra tehetek szert, amely csak nagyon kevés embernek van a birtokában. De aztán, amikor végigrágtam magam az egész könyvön és megpróbáltam gondolatban összerakni a részeket,  ráébredtem, hogy „a király meztelen”. Az ilyen művekben való elmélyedésnek az a buktatója, hogy a metafizikai igazságokat kereső embert könnyen kelepcébe csalja. Az UK olvasótáborán egyértelműen megfigyelhetők a  fundamentalizmus ismérvei: az olvasótábor meg van győződve arról, hogy a világon hozzáférhető legmagasabb rendű és rangú spirituális igazság birtokában vannak. Nem igénylik, hogy más forrásmunkákkal is megismerkedjenek, fórumukon idézetekkel bombázzák azokat, akik a Könyv valamely részét nem értik vagy nem tudják értelmezni, de nem veszik észre, hogy az egész, úgy ahogyan van,  teljesen hasznavehetetlen és értelmetlen. Kritikusai kizárólag azon az alapon bírálják, hogy a kereszténység illetve a Biblia eszmeiségétől eltér. Kénytelen voltam megtapasztalni, hogy az UK közösség hasonló vonásokat mutat, mint egy liberálisabb vallási szekta: témáikat, vitáikat ugyanúgy behatárolja az UK, mint ahogyan  a vallási közösségeknél az elfogadott hittételek. Miután ráébredtem arra, milyen fékező, mondhatni butító hatása van annak, ha egy egyén vagy egy közösség szinte vallásos tisztelettel adózik egy könyvnek, egy revelációnak, ( vagy egy tanítónak vagy egy vallásnak,) még a korábbinál is könnyedebb módon szabadulok meg a szellemi lomoktól, a téves eszméktől, koncepcióktól, amelyek egy ponton már nem állják ki a megmérettetést.  Megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy semmiféle hit vagy kötődés nem segíti az embert az igazságkeresésben, hanem ellenkezőleg, megállítja, fékezi. Bármennyien és bármilyen tekintélyes személyek  állítsák is, hogy valaki vagy valami az igazság letéteményese, az a tudás, tanítás vagy információ legfeljebb egy adott időszakban, az emberek egy csoportja számára tűnik igaznak vagy az jelenti a számukra adott körülmények között elérhető igazságot. Aki valóban szomjazza az igazságot, annak nem szabad leragadnia senkinél és semminél. Korunkban a spirituális/metafizikai ismeretek gyorsan bővülnek, senki sem kényszerül arra, hogy az úton megálljon, leragadjon. Senki tanításait, állításait nem szabad készpénznek venni, de új információkat, magyarázatokat, elméleteket, új igazságokat csupán azon az  alapon elutasítani, hogy azok nem illeszkednek bele meglévő hiedelmeinkbe, -legyenek azok tudományos, vallási vagy kulturális hiedelmek,- nem indokolt és nem helyes. Az új paradigmákat, meghökkentő új metafizikai felismeréseket nem elutasítani kell, hanem ha kételkedünk, utána kell nézni, kutatni, amíg megalapozottan el nem tudjuk dönteni, hogy befogadjuk azt az információt elménkbe vagy kiutasítjuk.  Sajnos kevés az ezoterikus érdeklődésű ember, aki spirituális útkeresése vagy az igazság keresése folyamán képes állandóan és folyamatosan felülvizsgálni és kiselejtezni a téves gondolatokat, eszméket, vélekedéseket. Rengeteg viszont a kreatív ember, aki művészi vagy technikai vonalon képes folyamatosan megújulni. A művészetek, a tudományok vagy a technika területén megnyilvánuló kreativitás azonban sajnálatos módon nem zárja ki a metafizikai valóság, a világ nagy titkainak megismerésében megnyilvánuló szűklátókörűséget, a téves eszmékhez, hitekhez való merev ragaszkodást, illetve a félrevezethetőséget, ami végül ahhoz vezet, hogy a jó és értékes emberek is könnyű prédájává válnak tudatlanságuknál fogva a sötét erőknek. A tudatlanság ugyan nem bűn, de az áldozati bárány szerepben nincs semmi  felemelő.

 

2.8.2. Cassiopaea

 

A Cassiopaea  entitáscsoport szintén egy amerikai kis csoportnál jelentkezett, quija táblás kommunikációs „üzemmódban”.  A kommunikáció hetente megtartott üléseken történt és több évig folyt. Az entitás úgy mutatkozott be, hogy a hatodik dimenzióban létezik és úgy aposztrofálta magát, hogy „mi a ti jövőtök vagyunk”. (we are you in the future). Csak olyan kérdésekre válaszolt az entitás, amely elég háttértudást és kutatást feltételezett a résztvevők részéről, azaz eléggé konkrét volt ahhoz, hogy igen rövid válaszokat lehessen rájuk adni.  A csoport vezetőjét és fő kérdezőjét az igazság iránti olthatatlan kíváncsiság vezérelte. Az entitás igen gyakran adott talányos válaszokat, amelyeket nem volt hajlandó megmagyarázni, ehelyett   a közös gondolkodásra. kutatásra, networkingre, azaz internetes hálózatépítésre buzdította a csoportot. A Cass. Csoport arra hivatkozott, hogy ha kész információkat adna át, akkor beavatkozna a kérdezők szabad akaratába, mivel ők választották az igazságkeresés rögös útját, így azt saját erőből kell végigjárniuk, ők ehhez csak bizonyos vezérlést, segítséget adnak. . Az interneten  az ülések teljes szó szerinti jegyzőkönyve elolvasható. A csoport vezetőjének írásai is letölthetők voltak, amelyekben a kérdések hátterét lehetett elolvasni. Mivel a csoport vezetője szinte a nulláról indult, természetes, hogy rengeteg magán jellegű kérdést is intéztek a Cass. Csoporthoz. Nagyon tanulságos és érdekes volt nyomon követni egy ilyen csoport életét és spirituális fejlődését, észjárását, küzdelmét, belső konfliktusait, azt, hogy ezeket mi okozta, a Cass. milyen tanácsokat adott a különböző helyzetekre és problémákra. 

  

2.5.3. A Kozmikus Tudat

 

A Kozmikus Tudat  mint a neve mutatja, univerzális tudat, tehát nincs személyisége, nem szellem,  úgy lehetne mondani, hogy az isteni tudat. A Kozmikus Tudat fogalmával tehát itt most csak mint 2006 nyaráig saját legértékesebb és minden egyébnél megvilágosítóbb forrásommal foglalkozom. A Kozmikus Tudat, amikor az univerzum teremtését vagy felépítését próbálja az emberek számára emészthető módon elmagyarázni, magát is leírja. Azt állítja magáról, hogy „ő” nem szellemlény, hanem a világmindenséget átszövő tudati energia, amelyből bármilyen információ ráhangolódással lehívható. Probléma csak a lehívással lehet. Amikor az interneten eljutottam a CosmicAwareness.org nevű honlapra, még nem sejtettem, hogy igazi gyöngyszemre vagy inkább gyöngysorra leltem. Amit a honlapon találtam, sokat ígérő volt. A Kozmikus Tudat kérdésekre válaszol, amelyekre a választ egy transzmédium közvetíti. A médiumot a Kozmikus Tudat fordítónak nevezi. A beküldött kérdések közül  a szerkesztő választja ki azokat, amelyekre a „fordítón” keresztül választ kérnek a Kozmikus Tudattól. A hetvenes évektől kezdve hírleveleket bocsátanak ki, amelyek a kérdéseket és a válaszokat tartalmazzák. A témákról témalista alapján lehet megrendelni a régi hírleveleket, amit én meg is tettem, így több száz kérdésre kapott választ tanulmányozhattam, időben széthúzva, 1977-től napjainkig. A kérdések a legáltalánosabb metafizikai témáktól a legkonkrétabb egyedi esetekig mindenféle témát felölelnek: társadalmi tendenciák okainak feltárását, az emberiség eredetére vonatkozó kérdéseket, a kozmikus etika törvényeit, az egyén számára megmagyarázhatatlan eseményeket, rejtélyes jelenségeket, tárgyakat, könyvek, cikkek, hírek igazságtartalmára vonatkozó kérdéseket, természeti jelenségekre, ufóeseményekre, a Földet látogató földön kívüli, más dimenziókból származó fizikai és nem fizikai lényekről, állatok viselkedésére vonatkozó kérdések, az emberi természetre, az emberiség és a Föld jövőjére vonatkozó kérdések, különféle gyógymódokra és új gyógyító hatású szerekre és eljárásokra, furcsa természeti jelenségekre, emberekkel megesett furcsa esetekre, stb-.stb., a legegyedibb kérdésektől az univerzumra vonatkozókig terjedő skálán mindenféle témában. A CAC (Cosmic Awareness Communications) CosmicAwareness.org honlapján megtekinthető azon témák indexe, amelyekkel a közlések fennállásuk 39 éve alatt foglalkoztak. Nemcsak az lenyűgöző, hogy a Kozmikus Tudat rezgéseiben a legrejtettebb személyekhez, valamely dátumhoz vagy helyhez kötött információ megtalálható és a „fordító” képes ezt „lehívni”, hanem az a mód is, ahogyan például a nehezen értelmezhető vagy valamilyen téves prekoncepcióra alapozódó kérdések esetében elmagyarázza, mi a hiba a kérdésben, és minden ilyen eset jó alkalom arra, hogy világos gondolkodásra késztesse olvasóit és ehhez útmutatást adjon.  Felhasználja a különböző kultúrák, vallások szimbólikáját, ha úgy gondolja, hogy ezzel jobban meg tud világítani egy-egy olyan kérdést, rámutatva egyúttal arra is, hogy milyen igazságmagvai vannak az adott rendszernek (vallásnak, mítosznak, asztrológiának, filozófiának). Amikor nem válaszolhat, nem ködösít, hanem elmagyarázza, hogy a választ még nem tárhatja fel vagy azért, mert veszélyt hozna a fordítóra és a szervezetre, vagy azért, mert az emberek még állnak készen arra, hogy az igazságot befogadják, mert még túl keveset tudnak a dologról. Egyes esetekben kérdés nélkül tart kis előadást a Kozmikus Tudat általa időszerűnek tartott témáról vagy valamely kérdés apropójából,  attól esetleg elkalandozva, valamilyen általa fontosnak tartott témát vagy kérdést a szokásosnál részletesebben világít meg. Ezekben az anyagokban annyi a gyöngyszem, hogy az ember kedvére csemegézhet és a puzzle kirakása igazi élvezetté vált. Annyi új, megdöbbentő és számomra teljesen ismeretlen információ volt ezekben az anyagokban, hogy igen sok esetben kételkedtem igazságukban. Ilyenkor az interneten utánanéztem és kivétel nélkül minden esetben bebizonyosodott, hogy nem légből kapott fantáziáról van szó, mert az adott információnak a Földön élő emberek egy csoportja már birtokában van. Sok ezernyi oldal elolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy a Kozmikus Tudat csak olyan információt tár fel, ami így vagy valakik számára már tudott. Ezek olyan információk, amelyeket az interneten meg lehet találni valahol, de ha az embernek sejtelme sincs egy dolog, esemény vagy történés létezéséről, akkor szinte semmi esélye sincs, hogy ezekre rátaláljon. Íme néhány példa: hogy a Marson és a Hold túlsó felén bázisok vannak, ahol emberek együtt dolgoznak földön kívüli emberekkel, hogy a Föld át és át van fúrva föld alatti járatokkal, hogy a Föld belsejében sok tízezer éves civilizációk laknak, hogy bizonyos földön kívüliek gyerekek ezreit tüntetik el, hogy az emberek nagy része hibrid, hogy a „szellemvilágban” teljesen más törvények uralkodnak, mint amire más forrásokból lehetett következtetni. Minden számomra új és megdöbbentő információnak igen alaposan utánajártam és eközben újabb és újabb részletekre bukkantam. Az egyes témák kifejtése során végigvezetem az olvasót azon a folyamaton is, ahogyan egyre mélyebbre ásva a megdöbbentő felismerések messze túlvittek azon, amit a Kozmikus tudat elárult. Az is igaz, hogy ezekről a dolgokról még a nyolcvanas években, de főleg a kilencvenes években megjelent kommunikációkban olvastam és valahogyan  úgy 2001-től vagy 2002-től kezdve úgy vettem ki, hogy a kommunikációk nyitottsága csökkent, kevés új titok került napvilágra. Sokáig nem értettem, mi lehet ennek az oka, aztán rájöttem és bizony az ok elég félelmetes. Az összeesküvés-elméletekről fokozatosan bebizonyosodott a számomra, hogy azok nem elméletek… Tévedés persze előfordul ezekben az anyagokban is, hiszen a médium halandó ember és teljesítménye sem mindig jár a csúcson. A fordítók csodálatosan tiszta és világos, nagyon gazdag, de ugyanakkor sallangmentes nyelven fejezik ki  a kozmikus nyelv eszközeivel nekik átadott gondolatokat. Az, hogy ez miként történik, hogy a tudatos tudat kikapcsolásával miként képes az agy automatikusan lefordítani a rezgésmintázatok formájában betáplált gondolatokat emberi nyelvre és emberek számára felfogható gondolatokká formálni azokat, az természetesen felfoghatatlan titok és az is marad. De hát ez ugyanolyan jelenség, mint az ihlet. Ha a zeneszerzőnek meg kellene magyarázni, hogyan születik meg a fejében a muzsika, ugyanúgy nem lenne rá képes, mint ahogyan a médium sem tudja, miként képes transzállapotban a kozmikus nyelvet emberi nyelvre fordítani. És persze ugyanez vonatkozik minden szokatlan vagy az átlagot messze meghaladó különleges emberi (sőt állati) képességre.  

 

A kétezres évek első felében Kozmikus Tudat kommunikációi nemcsak fő forrásom volt (bár korántsem az egyetlen), hanem  abban is segített eligazodni, hogy a más forrásokból származó információk megállják-e a helyüket. A Kozmikus Tudat kommunikációi segítségével rengeteg olyan  információt kaptam, amelyek az embereket foglalkoztatták.  A kérdezz-felelek módszer azonban nem volt alkalmas arra, hogy a Kozmikus tudat egy konzisztens, átfogó kozmológiai ismertetést adjon az anyag, antianyag, az energiák, a tudat, az elme stb. összefüggéseiről. Sok kérdésben továbbra sem tudtam összerakni a puzzle-t. Így e könyv írása is akadozott: saját kútfőből nem voltam képes kitölteni a hézagokat.  Ez az akadozás és keresgélés egy évig tartott, mígnem 2006 nyarán megtaláltam, amit kerestem: olyan metafizikai/spirituális tudományt, amely rendszerbe foglalta mindazt, ami a Kozmikus Tudattól töredezett információkként érkezett.  Sok minden a helyére került. Persze nemcsak a puzzle-kirakás jelentett problémát (az, hogy mi mivel függ össze), hanem a hézagok is:  ez a forrás ebben is segítségemre volt.  Szellemiségét tekintve nagyon jól egybevágott a Kozmikus Tudat rendszerével, de annál összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalat  képvisel.  Ez az anyag azoknak és azokhoz szól csak, akik azt megtalálták.